A pusztai farkaspókot (Pardosa agrestis) alkalmazva modellszervezetként számos vizsgálatban mértük fel a kohorsz (korcsoport) szétválás egyedszintű kiváltó okait és következményeit, valamint azt, milyen módon kapcsolódnak egyes életmenet jellegek egymással al-kohorszok közt és azokon belül. A vizsgálatok során nem csupán ezen faj életmenetének jellemzőiről szereztünk újszerű ismereteket, hanem jobb rálátást nyertünk a kohorsz szétválás és az azzal kapcsolt fokozott egyedfejlődési sebesség populáción belüli következményeire is. Eredményeink alapján a fiziológiai költségek és az életmenet jellegek közti negatív csereviszony jelenléte nem törvényszerű adaptív fejlődési plaszticitás esetében. Ebben kiemelt szerepe van a táplálékelérhetőségnek és az adott fejlődési fenotípushoz kötött forrás szerzési és allokációs mintázatoknak, melyek nem csupán az életmenet jellegekre, de azok kapcsoltságára is hatással vannak. Annak megértése, hogy miként csökkenthetők a fokozott egyedfejlődés költségei segíthet megértenünk miként befolyásolja az életmenet üteme az életmenet jellegeket és azok egymás közti kapcsolatát, mind populációs, mind pedig faji léptékben. Ezek mellett jelenleg és a jövőben zajló további kutatások remélhetőleg segítenek annak tisztázásában, hogy a kohorsz szétválás ezen esete vajon egy evolúciós kockázat megosztó stratégia-e a populációkban, és vajon annak egy klasszikus, vagy egy jóval dinamikusabb esete, mely utóbbi értékes bepillantást biztosítana a kevéssé ismert “plasztikus bet-hedging” jelenségébe.

Using the wolf spider Pardosa agrestis as a model organism, we implemented various tests and experimental designs to assess what causes and consequences might cohort splitting have, and what life history trait-associations are present within sub-cohorts. By studying life history characteristics of spiders (both laboratory reared and field collected) within and between sub-cohorts we not only acquired knowledge on this unique species, but also gained important insights on cohort splitting and the consequences of an enhanced pace of life on the within-population level. Our results highlight that physiological costs and trade-offs between life history traits might not be present in adaptive plasticity scenarios. The role of resource availability and developmental phenotype-specific allocation patterns of acquired resources was emphasised, in influencing not only life history traits themselves, but phenotypic correlations between them as well. A better understanding of how organisms may mitigate hypothesised costs of rapid development would help us draw a more detailed picture in the future on how the pace of life shapes life history traits and associations between them, on both between and within species levels. Additionally, ongoing and future studies on P. agrestis will hopefully help us determine whether or not cohort splitting might be a bet-hedging mechanism on the part of females, providing rare insight into plastic bet-hedging scenarios in the animal kingdom.