Az 1-es típusú diabétesz diagnózisa az érintettek számára nem csak élethosszig tartó speciális orvosi kezeléssel, hanem életük minden területét érintő változással jár. Mindez krízishelyzetet teremt, amit a betegség gyógyíthatatlanságának ténye még inkább súlyosbít. A vércukorszint optimális szinten tartásának érdekében követendő szigorú szabályok betartása, a vércukoringadozás okozta fizikai tünetek, az esetleges szövődményektől való félelem, valamint az állapotukkal kapcsolatos negatív érzések és gondolatok az 1-es típusú diabétesszel élőkre gyakran teherként nehezednek. Az említett tényezők meghatározó szerepet játszhatnak abban, hogy az érintettek milyen mértékben elégedettek az életükkel, hogyan tekintenek krónikus betegségükre, az mennyire van hatással a mindennapjaikra, illetve elfogadják-e önmagukat diabéteszesként. Diplomamunkámban 1-es típusú diabétesszel élő felnőtt személyeket vizsgáltam. Arra kerestem a választ, hogy van-e összefüggés a poszttraumás növekedés és a diabétesszel kapcsolatos betegségteher, a poszttraumás növekedés és az élettel való elégedettség, valamint az élettel való elégedettség és a betegségteher között. Mindemellett a HbA1c érték és az élettel való elégedettség közötti kapcsolatot is kutattam.