A szerző a magyar fotóművészet történetét különösen érdekes szempontból világítja meg. Szociológiai és művészettörténeti aspektusból azt a folyamatot vizsgálja, amit a nők, kilépve a nemükre mért kötöttségekből a XIX. század közepén elsajátították az új technikai csoda, a fényképezés kémiai, fizikai és művészi ismereteit, s minden tiltás ellenére e szakma kiváló művelőivé váltak. A könyv középpontjában a magyar, 1890 és 1945 között működő fotográfusnők tevékenysége áll, de a szerző az összehasonlítás igényével kitekint a nyugat-európai és amerikai pályatársak eredményeire is, így pl.: a Camera Work körül tevékenykedő fotográfusnőkre, vagy a francia fotóélet legjelesebb képviselőire.