A Közös Agrárpolitika (KAP) 2015-ben új elemként vezette be a zöldítést, amely az éghajlat és a környezet szempontjából előnyös mezőgazdasági gyakorlatot foglalja magába. A zöldítésnek három gyakorlata van: a terménydiverzifikáció, az állandó gyepterületek és az ökológiai jelentőségű területek fenntartása. A dolgozatom során a Gyulaházán elő gazdálkodókat kérdeztem meg a zöldítési tapasztalataikról. A kutatásom során primer és szekunder kutatás végeztem. A primer kutatás kérdőíves felmérésből és szakmai interjúból állt. Ezek elemzése után képet kaptam arról, hogy mit is gondolnak a gazdálkodók a zöldítésről. A gazdálkodók nem fogadták szkeptikusan a zöldítés bevezetését, kizárólag a többlet kötelezettségtől vonakodtak. A gazdák leggyakrabban a parlagon hagyott területet jelölik ki EFA-területként, főleg a növénytermesztő gazdaságok. A vegyes gazdaságok a nitrogénmegkötő növényekkel betelepített területtel fedezik a szükséges ökológiai jelentőségű területet. A gazdálkodók elismerik a zöldítési gyakorlat előnyeit (tápanyagután-pótlás, növényvédőszer használatának mérséklése). Hátrányként tekintenek a felmerülő többlet költségre, a többlet kötelezettségre. A helyi gazdák 50%-a előtérbe helyezi a fenntartható gazdaságot.