Az ÉK-i bükk előtér neogén intermedier képződményeinek petrológiai és vulkanológiai vizsgálata

Abstract

A plutonista és neptunista iskolák hosszú ideig lezáratlan szakmai vitája óta eltelt több mint két évszázad alatt a magmás kőzettannal és vulkanológiával kapcsolatos tudásunk rendkívüli mértékben gyarapodott. Az egyre kifinomultabb műszeres vizsgálati módszerek alkalmazása, a recens folyamatok tudományos igényű megfigyelése, a laboratóriumi kísérletek eredményeinek felhasználása lehetővé tették a vulkáni kőzetek leírásán túl az azokat létrehozó vulkáni működés sajátos folyamatainak egyre mélyebb szintű ismeretét is. Általánosan elfogadott tény, hogy korszerű vulkanológia nem képzelhető el más tudományterületek (pl. geokémia, szedimentológia, szerkezeti földtan stb.) ismeretanyagának adaptálása nélkül, ami szükségessé teszi ezek eredményeinek nyomonkövetését, esetenként pedig vizsgálati módszereik vulkanológiai célú alkalmazását. Különösen igaz ez abban az esetben, ha a vulkáni képződényeket, valamint az azokat létrehozó folyamatokat ősföldrajzi környezetbe ágyazva szemléljük, kiterjesztve ezáltal vizsgálatainkat a különböző vulkáni- és vulkanoszediment fáciestársulások térbeli és genetikai összefüggéseire is. A fenti gondolatmenet szellemében készült disszertációban is e komplex értelmezés- és személetmódot igyekeztünk alkalmazni egy a hazai viszonylatban kevésbé kutatott ÉK-magyarországi terület, az ÉK-i Bükk-előtér vagy más néven Tardonaidombság példáján. A még hallgatóként elkezdett földtani térképező munka alapozta meg a kezdetben csak kisebb területi egységekre, később a Tardonai-dombság egészére kiterjesztett vulkanológiai vizsgálatainkat.