A kettes típusú cukorbetegség (T2DM) nagy szív-érrendszeri rizikót jelent, az érelmeszesedés mellett a szívelégtelenség rizikója is emelkedett. A szívelégtelenség ún. „megtartott pumpafunkciójú”, vagy „elernyedési típusú” formája (HFpEF) különösen gyakori a kettes típusú cukorbetegek (T2DM), magasvérnyomásban szenvedő, illetve túlsúlyos betegek körében. A tünetek nem specifikusak, a diagnózis a tünetek mellett elsősorban a szívultrahang vizsgálaton alapul. A klinikai és ultrahangos paraméterek alapján score rendszerekkel rizikóbecslés végezhető; magas, illetve közepes rizikó esetén további részletes kivizsgálás indokolt.
Vizsgálatunk során Belgyógyászati Intézet és Kardiológia Intézet diabetológiai járóbeteg rendelésein 2024 november és december hónapokban kezelt 21 kardiológiai kórelőzménnyel nem rendelkező T2DM beteg (nő: 8, férfi:13) körében a HFA-PEFF és a H2FPEF score alkalmazásával végeztünk rizikóbecslést. A klinikai adatok (kor, BMI, HbA1c, diabetes időtartam) mellett kiterjedt szívultrahangos paramétereket vizsgáltunk (bal pitvari volumen index -LAVI), mitrális anulus sebessége, bal kamrai tömegindex -LWMI), a bal pitvari nyomást jelző E/e’ értéket, és a trikuszpidális billentyű regurgitációjának sebességét), valamint a szérum NT-proBNP szintet mértük. Minden esetben a szubjektív tünetek felmérésére egy kérdőívet töltöttünk ki, ez volt a Minnesota Szívelégtelenség Kérdőív (MLHFQ). A vizsgálatba valamennyi résztvevő a tájékoztatást követően beleegyezését adta.
Az átlagéletkor 60.52 év (43-73) volt, a BMI átlag: 30.3 (21.4-45.7), HbA1c átlag: 8.2% (6.1-11.75), a diabetes fennállási idejének átlaga 6.42 év (0.5-24) volt. Az átlagos LAVI érték: 39.49 ml/m2 (24.04-71.15) volt, az LWMI átlaga 111.97g/m2 (77.19-149.9), az átlagos E/e’ 7.43-nak adódott (3.7-12.69). Az NT-proBNP szint átlaga 75.49 ng/l volt (11.2-354.3). A H2FPEF score alapján HFpEF-ra 4 betegnek volt alacsony a rizikója, 16 közepes, míg 1 magas rizikójú volt, a HFA-PEFF score alkalmazásával hasonló eredményeket kaptunk, alacsony rizikójú 4, közepes rizikójú 15, míg magas rizikójú 2 beteg volt. A MLHFQ eredményei jelentős szórást mutattak.
A HFpEF előfordulása magas a tünetmentes T2DM betegek között, ezért a közepes és magas rizikóba tartozó egyének szűrése mindenképpen fontos a diabetológiai gondozás során, a késői kardiovaszkuláris szövődmények megelőzése érdekében.