Digitális eszközök és mobilalkalmazások a testnevelés tanításában – mentorálási tapasztalatok tükrében
Fájlok
Dátum
Authors
Folyóirat címe
Folyóirat ISSN
Kötet címe (évfolyam száma)
Kiadó
DOI
Absztrakt
A szakdolgozat a digitális eszközök és mobilalkalmazások testnevelés oktatásában betöltött szerepét vizsgálja a mentori munka gyakorlati tapasztalatain keresztül. A dolgozat célja annak bemutatása, hogy a digitális megoldások miként támogathatják a mérés, az értékelés és az óraszervezés folyamatát úgy, hogy közben ne sérüljön a testnevelés alapvetően mozgásközpontú jellege. A digitális eszközök nem tekinthetők csodaszereknek, ugyanakkor a mérés és az értékelés területén olyan objektív visszacsatolási lehetőségeket biztosítanak, amelyek a korábbi módszerekkel nem voltak elérhetők. A dolgozat kiemelten foglalkozik a mentortanár és a tanárjelölt együttműködésével, valamint a generációs különbségek pedagógiai jelentőségével. A mentori gyakorlat során jól érzékelhető a kontraszt az eltérő pedagógiai szocializációk között: míg a tapasztaltabb pedagógusok szakmai útját jellemzően analóg oktatástechnikai eszközök határozták meg, addig a tanárjelöltek számára a digitális megoldások, például egy bemelegítés QR‑kód segítségével történő indítása, a mindennapi tanítás természetes elemei. A dolgozat saját pedagógiai tapasztalatokra is épít annak bemutatására, hogy a digitalizáció akkor válik igazán hatékonnyá, amikor a tanulók valós, értelmezhető adatokkal találkoznak. Saját edzésadatok digitális bemutatása az órákon tapasztalataim szerint erőteljes motiváló hatással bír, mivel a mért adatok és a tényleges sportteljesítmény kapcsolata kézzelfoghatóvá válik a diákok számára. Az empirikus vizsgálat kérdőíves adatfelvételen alapul, amely mentortanárok, mentorált hallgatók és tanulók bevonásával valósult meg. Az eredmények azt mutatják, hogy a hallgatók jellemzően magabiztosabban alkalmazzák a digitális eszközöket, míg a mentortanárok inkább a pedagógiai keretek és tanulási célok tudatos meghatározására helyezik a hangsúlyt. A dolgozat következtetése szerint a digitális eszközök akkor jelentenek valódi pedagógiai értéket a testnevelésben, ha alkalmazásuk nem a virtuális tér növelését, hanem a tanulók valós aktivitásának, bevonódásának és motivációjának erősítését szolgálja.