A policisztás ovárium szindróma és az endometriózis napjaink leggyakoribb reproduktív egészséget érintő kórképei. Mindkettő rendkívül komplex klinikai képpel jellemezhető, melyben kiemelt jelentőséggel bírnak a menstruáció olyan rendellenességei, mint az extrém fájdalom, illetve a rendszertelen, hiányzó, vagy épphogy szokatlanul intenzív vérzés. Kutatásom célja az volt, hogy felmérjem e két betegség menstruáció-élményének jellegzetességeit, így a menstruációs tünetek nyomán fellépő distresszt és menstruációs attitűdöket, továbbá hogy ezek a tényezők milyen összefüggésben állnak a betegek egészséggel kapcsolatos életminőségével. A vizsgálatom mintáját 229 reproduktív életkorú nő alkotta, 160 egészséges, 40 PCOS-el és 19 endometriózissal és 10 mindkét kórképpel diagnosztizált. A kutatáshoz használt kérdőívcsomagot egy demográfiai és egészségügyi adatokra vonatkozó saját kérdéssor, valamint a Menstruációs Attitűd Kérdőív (MAQ), a Menstruációs Distressz Kérdőív (MEDI-Q), és az egészséggel kapcsolatos életminőségre vonatkozó SF-36 alkotta, felvételére pedig online, anonim módon került sor 2024. március-április között. Eredményeim szerint a kontrollcsoport és betegcsoport nem térnek el menstruációs distresszük tekintetében, azonban az életminőség csökkenése tapasztalható a két betegség, illetve azok kombinációja esetén. A menstruációs attitűdök enyhe eltérései figyelhetők meg a kórképek, azok kombinációja és a kontrollcsoport között. Az endometriózissal diagnosztizáltak jobban tudatában vannak a menstruáció hatásainak, tüneteinek, illetve inkább tartják azt debilizáló hatásúnak mint a kontrollcsoport, a PCOS-es nők viszont feltételezéseimmel szemben nem tartják azt természetes folyamatnak, mi több, a mindkét kórképpel diagnosztizáltakkal együtt ők tartják azt a legkevésbé természetesnek. Összességében a negatív menstruációs attitűdök enyhe összefüggést mutatnak a magasabb menstruációs distresszel, azonban nincsenek kapcsolatban az egészséggel kapcsolatos életminőség alakulásával, míg utóbbi csökkent szintje együtt jár viszont a magas menstruációs distresszel. Ezek az eredmények arra engednek következtetni, hogy a menstruációs attitűdökkel kevésbé a kórállapotok általános jelenléte és azok életminőséget csökkentő jellege, inkább a személyes menstruációs élmények állnak összefüggésben.