Kricsfalusi Beatrix Peter Handke Közönséggyalázás című darabját és annak első színpadra állítását elemzi. Handke vonatkozásában különösen fontos irodalom és színház mediális sajátszerűségeinek vizsgálata, ugyanakkor a tanulmány ettől a kérdéskörtől továbblépve mindenekelőtt azt járja körül, hogy a német szerző mennyire nyúlik vissza a dramatikus hagyományhoz, illetve mennyire mutat előre a posztdramatikusság felé. Handke elméleti szövegeinek elemzésében a tanulmányíró Handkénak a brechti esztétikai és ideológiai örökséghez fűződő ambivalens viszonyát vizsgálja, majd a Közönséggyalázás előadásának elemzésében a darab metadramatikus vonatkozásainak következményeivel vet számot, ami drámatörténeti szempontból is mindenképpen lényeges belátásokkal szolgál.

Kricsfalusi Beatrix Peter Handke Közönséggyalázás című darabját és annak első színpadra állítását elemzi. Handke vonatkozásában különösen fontos irodalom és színház mediális sajátszerűségeinek vizsgálata, ugyanakkor a tanulmány ettől a kérdéskörtől továbblépve mindenekelőtt azt járja körül, hogy a német szerző mennyire nyúlik vissza a dramatikus hagyományhoz, illetve mennyire mutat előre a posztdramatikusság felé. Handke elméleti szövegeinek elemzésében a tanulmányíró Handkénak a brechti esztétikai és ideológiai örökséghez fűződő ambivalens viszonyát vizsgálja, majd a Közönséggyalázás előadásának elemzésében a darab metadramatikus vonatkozásainak következményeivel vet számot, ami drámatörténeti szempontból is mindenképpen lényeges belátásokkal szolgál.