Ez a kötet a magyar építészet második világháború utáni helyzetét, alakulását, vívódásait, belsőből vezérelt, illetve ráerőszakolt eszméit, elvi vitáit, és mindezek előterében, az adott feltételek mellett megépült érdemes és jellemző építészeti alkotásait mutatja be.A szerző a kor megjelenítésére tesz kísérletet a jellemző építészeti alkotások és saját sorsa néhány mozzanatának bemutatásán keresztül. Részben dokumentumokra támaszkodik, részben személyes élményekből építkezik. Bonta János aktív résztvevője volt a kornak. Életszerűen, ugyanakkor mértéktartóan idézi meg az ötvenes éveket, képes elfogultság és harag nélkül szemlélődni. A könyv mindannyiunk számára tanulságos, és fontos forrásmű a későbbi tudományos feldolgozás számára.