A 16-17. század fordulójának történeti kommunikációelméleti szempontokkal is számoló retorikatörténeti korszak-monográfiája a kezdetektől egészen az 1711. évig a teljesség igényével tárgyalja a nyomtatott magyarországi és erdélyi retorika- és homiletikaelméleti kézikönyveket, majd az 1580-1630 közötti időszakból további forráscsoportokat is megvizsgál: bemutatja a retorikatanításnak a hazai iskolákban szokásos gyakorlati módszereit, a kor retorikaelméleti vitáit. Az egyetemi peregrináció retorikatörténeti szempontból jelentős kérdéseit tizenegy németországi egyetem retorikai kultúrájának és e központok magyarországi kapcsolatrendszerének vizsgálata világítja meg. A középiskolai és egyetemi stúdiumok keretében elsajátított retorikai felfogás ad alapot a tömeges számszerűségű irodalmi gyakorlat egyes, tipizálható, osztályozható sajátosságaival való szembesítésre, valamint a retorikai fogalomkészlet egyedi alkalmazásainak, főként Rimay János sajátos irodalomszemléletének elemzésére. A retorika a korai irodalomtörténeti gondolkodás formálódását, szemléleti alapvetését is lényeges jegyekkel befolyásolta. Kecskeméti Gábor munkája alapvető fontosságú könyv a régi magyarországi irodalmi gondolkodás történetének tárgyában, egyben általánosabb szemléleti és módszertani tanulságokkal szolgáló mű, amely a nemzetközi mezőnyben is újnak számító megközelítésmódot alkalmaz az irodalomtörténet bármely szakában meghatározó jelentőségű elméletek tanulmányozása során. Kecskeméti Gábor munkája alapvető fontosságú könyv a régi magyarországi irodalmi gondolkodás történetének tárgyában, egyben általánosabb szemléleti és módszertani tanulságokkal szolgáló mű, amely a nemzetközi mezőnyben is újnak számító megközelítésmódot alkalmaz az irodalomtörténet bármely szakában meghatározó jelentőségű elméletek tanulmányozása során.