A kutatás során mintegy 680 olyan kancát vizsgáltam, amelyek nem tartoztak az eredeti, tradicionális kancacsaládokba. Minden egyednél megkerestem az utolsó ismert ősét, majd összevetettem a többi kanca származásával, hogy kimutatható-e közös ős. A rokoni kapcsolatok feltárása után fokozatosan kirajzolódtak az egyes családok szerkezetei. A családok a klasszikus családelv alapján alakultak, és megerősödésük vagy gyengülésük az ivadékaik minősége szerint történt. A kancacsaládok genetikai struktúrája lehetővé teszi a ménvonalakra alapozott, klasszikus tenyésztési elveknek megfelelő párosítási rend okszerű alkalmazását. A fajta tenyésztésének történetében a párosítási elvek a ménvonalak elkülönítésére és tudatos alkalmazására épültek, ennek hatása pedig ma is tetten érhető a kancacsaládok genetikai összetételében.