A történelem és az emberi sorsok alakulása többnyire elválaszthatatlanok egymástól. Az 1956-os forradalomban való részvétele nélkül Máté Imrét ma valószínűleg neves nyelvészként tisztelhetnénk, igaz, a magyar irodalom szegényebb lenne egy hazai földben mélyen gyökerező, ám európai horizontú, eredeti hangú, karakteres költészettel. Olyannal, melyben a közel fél évszázada elszakított szülőföld és egy ősi, avar család szellemi öröksége egyesül hosszú évtizedek emigrációs tapasztalataival és a költőt ért sokszínű hatásrendszerrel.