Magyarország meghatározó tejhasznosítású fajtája az egy laktáció alatt 10 000 kg-t is meghaladó tejtermelésre képes holstein-fríz. A nagy mennyiségű tejtermelésre végzett szelekciónak azonban számos negatív hatása volt. Csökkent a tej zsír- és fehérjetartalma, megnőtt a két ellés közötti idő, a hasznos élettartam pedig lerövidült. Dolgozatomban egy intenzív tejtermelő üzemben a hasznos élettartam alakulását, és az ezt befolyásoló tényezőket elemeztem. Vizsgálatomat a Tedej Zrt. tiszadobi telepén végeztem, ahol közel 500 holstein-fríz tehenet tartanak. Az eltérő hasznos élettartamú tehenek adatai alapján elemeztem az élettartamot befolyásoló egyes tényezőket. A kiesési okokat értékelve megállapítottam, hogy a jellemző selejtezési ok a hosszú hasznos élettartamú teheneknél az anyagcsere-forgalmi, míg a rövid élettartamúaknál a szaporodásbiológiai rendellenesség volt. Meghatározó kiesési oknak bizonyult a meddőség és az ellés utáni elfekvés. Igazolódott, hogy a kiesés főként a téli és nyári hónapokban volt jelentős. A tejtermelés növekedésével az anyagcsere eredetű megbetegedések gyakorisága nőtt, a lábegészségügyi gondok viszont csökkentek. A különböző hasznos élettartamú teheneknél a tejelő jelleg és a láb pontszámában mutatkoztak eltérések. A tőgy megbetegedés miatt kiesett egyedek pontszáma eltért az összes egyed átlagos pontszámától.