A 2002-es választások eldőltek, de a lélek nem nyugszik. Ha pedig a lélek politikai kérdésekben engesztelhetetlenül nyugtalan, akkor az igazságérzet háborog, és kiutat keres magának. A vesztes jobboldal úgy érzi, hogy 2002-ben nem egy választást veszített el, hanem hitét az igazságba és a politikai racionalitásban. Mert miféle demokrácia az, amelyben egy antidemokratikus rendszer volt vezetői oktatnak ki arról, mi a demokrácia. Igazságos és demokratikus-e az, amikor a régi, diktatórikus rendszer kiemelt haszonélvezői, privilegizált pártemberei az új rend legfőbb politikai szószólói és haszonélvezői közé tartoznak?