A 2010-es évek elején tettem fel a dolgozatban tárgyalt fő kérdést: "Fenntartható -e a magyar fiskális politika?" Erre legelőször tisztán matematikai összefüggésekkel, indikátorokkal próbáltam felelni, majd rájöttem, a válaszadás nem ennyire egyszerű. A magyar költségvetést és gazdaságpolitikát nem feltétlenül az aktuális reálgazdasági változók alakítják, hanem sokkal inkább intézményi-, politikai gazdaságtani tényezők. A 2008/2009-es gazdasági válságnak fő szabály szerint rontania kellett volna a költségvetési pozíciónkat, azonban nem ez történt. Az olcsó IMF hitel a nehéz körülmények dacára csökkentette az ország refinanszírozási költségeit, az Európai Unió válság utáni szigora pedig elősegítette az elsődleges egyenlegjavulásokat. Az indikátorok a 2000-res években fenntarthatatlan, a válság után azonban fenntartható fiskális politikát jeleznek. Az államadósság csökkenő pályán tartása csakis évről-évre magasan tartott elsődleges egyenlegekkel valósulhat meg. A maastrichti szint elérése 15-20 évet vehet igénybe.