E könyvecske címe pontosabban lenne így: Az olvasó kérdez. A kérdés biztos, a valóságból fakad - a valóságos helyzetből, a valóságos gyerekből indul ki - és mélyen bevilágít sorsunkba, viszonyainkba. A válasz mindig bizonytalan - legalábbis annak kellene lennie, formájában is, de a hibás hevület néha elragadja a szakembert -, és kérdés, hogy érinti-e, eléri-e a valóságot, segít-e szülőn és gyereken. (...) Én azt hiszem, hogy az igazán jó válaszok - ha vannak ilyenek - nem a receptek, hanem azok, amelyek tovább kérdeznek, és netalán újabb kérdéseket hívnak elő az olvasóban. Mert azt hiszem, hogy a kérdező ember van igazán közel a dolgok áramához, és nem a válaszoló ember... (Vekerdy Tamás)