A Burkholderia cenocepacia nevű opportunista patogén fontos virulencia faktorai az adhézióban szerepet játszó szénhidrát kötő lektinek. Ezek közé tartozik a BC2L-A, mely képes a mannózt megkötni. A lektin gátlásával megakadályozhatjuk az adhéziót, melynek következtében a szervezet hatékonyabban képes a kórokozót eliminálni. E célból olyan mannóz tartalmú multivalens glikodendrimereket állítottunk elő, melyekhez nagy affinitással képes kötődni a lektin. Munkám során négy különböző központi maggal rendelkező glikodendrimert állítottam elő. A szintézist követően vizsgáltuk a lektinhez való kötődés mértékét is.