"Nem epika, nem líra, nem dráma. Nem esszé. Egyik sem, szándékában. Mégis: részben epika, mert a történet - az emberi szép- és rémhistória - beerőszakolja magát; líra, mert az ihletéért bizony a felső világba kellett menni; dráma, mert katarzisa a mélylétben megmerülve született. S annyiban esszé, amennyiben a nyilatkozó személy rá jellemző gondolkodása az egészet átjárja. Nem okítás. A homályban járók a pillanatnyi felszakadozottság, a mindössze tenyérnyi tiszta tereplátás birtokában lehetőleg ne oktassanak. Viszont nem is vita: - mit hazudjak? - az ügyben úgysem rendíthet meg senki. Hozzátehet, finomíthat - ezzel az alapban csak megerősít."