Sorozatunkat nem véletlenül nyitja meg épp Spinoza Etikája. Egyedülálló módon fonódik össze benne a múltra s a jövőre figyelő tekintet, az emberi ész képességének hangsúlyozása és kiszolgáltatottságának elismerése. Végső szava mégis az, hogy az emberi boldogság, beatitudo - ha egyáltalán, akkor csakis - az emberi bölcsesség, sapientia humana révén érhető el.