"Én vagyok a világ naiv növénye. A naiv növénynek nincsen gyökere. Olyan eloldva élek, hogy még a valóságot is elhiszem. Világtalan vagyok. Nem tudom, mit cselekszem. A föld nem fogad be. Porból vétetett és porrá is lesz: ez mindenkire áll, csak rám nem. Hiába várnám hát a feltámadásomat. Nekem nem kell átlátnom a létezést, szóval mindazt, ami állítólag köröttem csordogál. Kire kéne tekintettel lennem? A naivitás fölment bármi alól. A névtelenség fölfrissíti az elmém. Zavarosan beszélek? Még soha senki nem volt fölöslegesebb nálam. Hogyan jutottam mégis idáig? A természet ellenem fogant meg. Hogyan -? Elmesélem." (A szerző) Hogyan -? Elmesélem." (A szerző)