A szikvízgyártás és a környezetvédelem témája közel áll hozzám. A szüleim szikvízgyártással foglalkoznak, én pedig mint környezettan szakos hallgató, úgy gondoltam, összefoglalom a szikvízgyártás jellemzőit és megpróbálom értékelni a környezeti hatásait. A szikvízkészítés és fogyasztás már az 1800-as évektől beépült a mindennapjainkba a szikvíz pozitív tulajdonságai miatt. Az eltelt idő alatt hagyományainkba is beépült. A palackozott ásványvizek fogyasztása napjainkban általánossá vált és évről évre növekszik. Ezelőtt 20-30 évvel a csapvíz mellett a szikvíz, vagy más néven szódavíz töltötte be ezt a funkciót. A szikvízkészítés egyik legalapvetőbb követelménye a vízkezelés. A szikvízkészítéshez szükség van CO2-ra. Magyarországon kezdetben koksz égetésével állították elő, majd Répcelakon találtak egy CO2 „mezőre”, és még ma is ezt a forrást használjuk fel. Mivel társadalmunk egyre pazarlóbb életmódot él, a Földön egyre nagyobb hulladék mennyiséget halmozunk fel, ami nagyon nagy probléma a jövő generációjára nézve. A szikvízkészítés során minimális hulladék keletkezik, sőt egy flakon, üveg vagy ballon használatával óriási mennyiségű hulladékot és energiát takarítunk meg. Tehát a szikvízgyártás legjellemzőbb környezeti vonatkozása, hogy nem termel hulladékot és ezáltal a fenntartható fejlődés megvalósulását is segíti. A szikvízgyártás során újratölthető műanyag flakonokat, üvegeket és ballonokat használunk a szikvíz csomagolására és szállítására, tárolására. Ezek akár évtizedekig is kiszolgálják az embert. Véleményem szerint sokkal nagyobb arányban kellene használni a többutas csomagolásokat, tároló egységeket, mint ahogy ez a szikvíz esetében meg is valósul: nem eldobható, hanem újratölthető, többször és hosszú ideig felhasználható flakonokba, ballonokba töltik.