Átható tekintetű, leküzdhetetlen vonzású, szép hangú, pompás testi adottságú színész volt, aki színpadon, filmen, televízióban, versek előadójaként vált az ország egyik kedvencévé, emblémájává, aki szívügyének tekintette - többek között -, hogy partnerei kedvéért szlovákul is megtanuljon. Juhász Jácint olyan pályaívet futott be, amely az utóbbi néhány évtized társadalmi, politikai és kulturális viszonyait érzékletesen jellemzi. Péterffy Gabriella nem kevesebbre vállalkozott, mint a színész által képviselt jelenség bemutatására, egyszersmind titkainak megfejtésére. Hatalmas dokumentumanyagot gyűjtött össze s publikál kötetében: rövid s hosszabb életű újságcikkeket - a Népsporttól a Film Színház Muzsikáig -, családi, baráti, pályatársi megnyilatkozásokat. Almási Éva, Kozák András, Szilágyi Tibor, Makk Károly s mások visszaemlékezései nemcsak Juhász Jácintra vetnek fényt, hanem önmagukra is, ily módon a magyar kultúra egyik hosszú, termékeny, végül sajnálatosan elapadó,