Az Országház, a magyar törvényhozás otthona műalkotásként is méltó a magyar állam életében betöltött szerepéhez. A XIX. század utolsó évtizedében emelt épület tökéletesen és nagyra törően testesíti meg a korra jellemző historizmus elvét: új szintézis teremtődött a több történeti korból merített különféle építészeti elemek és motívumok között. A Duna mentén hosszan húzódó, teljesen szimmetrikus épülettömb alaprajza barokk építészeti elgondolást követ. A homlokzatok architektúrája minden ízében a középkori gótika világával rokon. Mindezt megkoronázza az itáliai jellegu kupola. A homlokzatokat összesen kilencven kőszobor, a magyar történelem nagyjainak és kísérőinek, köztük a honfoglaló Árpád fejedelem, Szent István, Anjou Nagy Lajos, Hunyadi Mátyás és számos további magyar uralkodó alakjai díszítik. A más-más korból kölcsönzött stílusok elegye a tornyok és a kupola festői halmazával, számos falpillérrel, toronnyal és kőfaragvánnyal olyan lenyűgöző egységgé áll össze, ami minden korábbi, hasonló elv alapján készült épülethez képest új minőséget jelent.