Műhelymunkámban a Magyarországon 1991 óta kialakult Hospice Mozgalom keretein belül dolgozó orvosok, nővérek, mentálhigiénés szakemberek és szociális munkások lelki állapotát, kognitív érzelemregulációs stratégiáit, másodlagos traumatizációját, illetve halálfélelmét vizsgálom, s hasonlítom össze előzetesen összeválogatott kontrollcsoporttal, melynek tagjai egészségügyi pályától eltérő munkakörben dolgoznak.A kutatásom eredményei alapján kijelenthető, hogy a palliatív ellátást végző egyének kevésbé tartanak a holttesttől, azonban szignifikánsan intenzívebb félelmet táplálnak a daganatos megbetegedés okozta elhalálozás felé. Bebizonyosodott továbbá, hogy azon hospice dolgozók, akik nem adaptív kognitív érzelemregulációs stratégiákat alkalmaznak a nehéz élethelyzetek kezelésére, mint amilyen egy páciens elvesztése lehet, gyakrabban tapasztalnak másodlagos traumatizációs stresszt. Ebből kifolyólag nem lehet figyelmen kívül hagyni a tényt, hogy az egészségügyi dolgozók, különösen a rákos megbetegedésben szenvedők élet végi gondozásban részt vevő személyek lelki egészségének megőrzése és prevenciója rendkívül fontos egészségpszichológiai feladat. A halál minden ember számára elkerülhetetlen, amely körülményeinek optimalizálása miatt jött létre a Hospice Mozgalom. A palliatív ellátás halál természetes mivoltának visszaállítása, ahol a lét értelmes befejezést nyerhet, s a haldokló számára biztosított az emberhez méltó halál.