A tehetség felfedezése nem csupán intellektuális vagy művészi teljesítményként értelmezendő, hanem olyan komplex képességrendszerként, amely különböző tevékenységi területeken (pl. zene, mozgás, szociális érzékenység, kézügyesség) is megnyilvánulhat (Czeizel, 2004; Mönks, 1992). E képességek felismerése és fejlesztése kulcsfontosságú lehet a gyermek önmagába vetett hitének visszaállításához. A pozitív visszajelzések, a sikerélmények és az elismertség olyan belső támaszt jelentenek, amelyek képesek semlegesíteni a negatív környezeti hatásokat. A mentálhigiénés szemlélet kiemeli az érzékeny pedagógia szerepét ebben a folyamatban. A pedagógusnak olyan biztonságos és támogató légkört kell teremtenie, ahol a gyermek bátran kibontakoztathatja képességeit, hibázhat, kísérletezhet és sikert élhet meg. Ezzel együtt fontos a közösségi beágyazottság biztosítása is, hiszen a kortárscsoportban átélt pozitív szerepélmény szintén hozzájárul az énkép erősödéséhez (Vajda–Kósa, 2005).