Az edző-sportoló közötti kommunikáció jelen van a mindennapi pedagógiai gyakorlatban, ugyanakkor úgy vélem, nem kap elegendő figyelmet, kevés a témával foglalkozó empirikus vizsgálat. Véleményem szerint a sportoktatásban nagyobb hangsúlyt kellene fektetni az edző-sportoló közötti kommunikációra - beleértve a versenysportot és a szabadidősportot egyaránt hiszen a jó edző és tanítvány közötti kapcsolat minősége alapvetően befolyásolhatja a sportbéli teljesítményt, valamint a fiatalok szocializációs folyamatait is. A választásom, azért esett erre a témára, mert tizenöt éve én is versenyszerűen sportolok. Először az atlétikában próbáltam ki magam, majd később a párbajtőr lett a szenvedélyem. Pályafutásom során hét edzővel dolgoztam együtt kisebb - nagyobb sikerekkel. Az edzőkre mindig úgy tekintettem, mintha pótszüleim lennének és számomra mindig nagyon fontos volt a velük való kommunikáció. A témaválasztásom a sokévi tapasztalatomból és az évek során megismert sportolótársaim tapasztalatából fakad, ezért úgy gondolom, hogy e probléma kérdésköre megéri, hogy beszéljünk róla. A ki nem mondott szavak, az el nem mondott problémák felhalmozódhatnak, és rosszabb esetben a sporttól való eltávolodáshoz is vezethetnek. Abban, hogy ez ne következzen be, nagyon fontos szerepe van egy edzőnek, aki tanít, segít, és küzd velünk vagy akár értünk.Tanulmányom a hazai sportágazatban (röplabda, labdarúgás, vívás, úszás, szertorna, atlétika stb.) résztvevő sportolók és edzők véleményén alapul. Vizsgálatom célja feltárni, hogy a sportágakban jelenlévő edző-sportoló kapcsolata milyen sajátosságokat mutat. További célom, hogy választ kapjak arra a kérdésre, megjelenik-e a kölcsönös tisztelet a sportoló és az edző között, valamint mennyire hatékony a fennálló kapcsolat.