Napjainkban már népbetegségnek számít a demencia, amivel én munkám során -idősotthon vezetőjeként-, napi szinten találkozom. Tapasztalatom szerint, éveken át tartó otthoni gondozás után fordulnak a családtagok szakemberekhez segítségért. Az informális gondozásban résztvevők szociometriai jellemzői megegyeznek az európai kutatásokkal: leginkább középkorú nők végzik ezt a feladatot. Sajnálatos módon, a nemzetközi gyakorlattól lemaradva, a magyarországi demencia stratégia még gyerekcipőben jár. Vannak jól működő próbálkozások, közösségi fórumok, ismeretterjesztő kiadványok, és célzott kutatások is, valamint egyre több érzékenyítő, figyelemfelkeltő kisfilm jelenik meg a témában. Dolgozatomban azt kutattam kérdőíves módszerrel, hogy ez idő alatt milyen mentális problémákkal szembesül az informális gondozó, a demenciával élő hozzátartozója gondozása közben. Hogyan változnak az életkörülményei, társas kapcsolatai, szabadideje és a munkateljesítménye, milyen érzésekkel szembesül?