Az egyetemi tanulmányokban egyszerre kell helytállni anyagi és eljárásjogi kérdéseket illetően, melyek csakis együtt értelmezhetőek annak érdekében, hogy a jogszabályi rendelkezéseknek legyenek nyomatékos hatásai akár a társadalomra, akár az egyénre, akár egy csoportra. Az eljárásjogi ismeretek kapcsán ki kell fejtenem, hogy talán kevesebb szó esik azok megalapozottságáról, mint azok részletes szabályairól. Mivel e két nagy blokk terjedelmében is eltér egymástól és, ha az oktatásban egyik vagy másik nagyobb súllyal van jelen, akkor elvész a valódi értékének vizsgálata: az adott eljárásjog megfelelően működik-e? Alapvetően a téma kifejtését megelőzően az volt a koncepció a fejemben, hogy az elhúzódás igenis csak a százas nagyságrendű terhelti ügyekre vonatkozhat. Az ún. monstre ügyeket produkáló vádemeléseknél fordulhat elő az, hogy maga az EJEB is túllép saját kritériumainak vizsgálatán és objektíve megítélve is elhúzódónak mondja ki az adott eljárást, mert a tíz év időtartamot megközelítő büntetőeljárásokat egyezménysértőnek tartja.