Az okoseszközökhöz való kapcsolatunk vizsgálata segíthet megérteni a modern technológia emberi pszichére gyakorolt hatásait. A viszony kialakulásának okait és pszichés hatásait felderítve képessé válhatunk meghatározni a mentálhigiénés prevenciós és intervenciós pontokat. A dolgozatom a biofília hipotézis (lsd. később) továbbgondolásaként azt vizsgálja, hogy a digitális világ túlinerglő és mentálisan megterhelő környezete – az okostelefonok példáján keresztül - ellensúlyozható-e a természethez való kapcsolódásunk erősítésével. A kurrens szakirodalom áttekintése során arra a következtetésre jutottam, a mentálhigiénének az empátia, a „nature-connectedness” és a mindfullness fejlesztésén keresztül hatalmas potenciálja van a modern életvitelünk és a digitális eszközök kiváltotta, a függőségek kialakulásában pedig kockázati tényezőként jelenlévő negatív érzések, élmények (mint például stressz, a szomorúság, magány, szorongás vagy kiégés érzése, valamint a kitöltetlen, üres szabadidő) csökkentésében. A mentálhigiéné eszköztárát integráló természetterápiás módszerek és/vagy programok képesek hozzájárulni az olyan tartalmas természetkapcsolatok létrejöttéhez, melyek aztán egészségvédő hatásukon keresztül segíthetnek az okoseszközök okozta pszichés ártalmak csökkentésében, akár a megelőzés, akár a tüneti kezelések felől nézve.