Az utánpótlásmenedzsment szervezeti aspektusainak vizsgálata a HR funkciók tükrében

Abstract

Jelen diplomamunka a szervezetek utánpótlásmenedzsmentjének, tehetséggondozási gyakorlatainak és a munkaerő-megtartásnak az átfogó, vegyes módszertanra (kvantitatív kérdőív, kvalitatív szakértői interjúk) épülő vizsgálatára vállalkozott. A statisztikai elemzések megmutatták a középvállalati szektor strukturális lemaradását, ahol az informális tudásátadás már elégtelen, de a formális rendszerek hiánya miatt komoly tudásvesztési kockázatot jelent. A tudatos karriertervezés és a mentorprogramokba ágyazott tapasztalati tudásmegosztás közvetlen fluktuációcsökkentő eszközként funkcionál, ugyanakkor a szervezeteket erősen veszélyezteti az a folyamat, amely során a beosztottak nem érzékelik a vezetőség által sikeresnek hitt tehetséggondozást. A generációs attitűdök vizsgálata megmutatta, hogy bár a visszajelzés iránti igény univerzális, az X generáció tagjai szignifikánsan kiábrándultabbak az előléptetések objektivitását illetően, mint a teljesítményelvű előrejutásban bízó Z generáció. A munkavállalói oldalon azonosított fluktuációs okokat és a tehetségprogramok működését a HR szakemberekkel folytatott interjúk munkáltatói oldalról is validálták.