Körösfői-Kriesch Aladár két naplója családi szekrények mélyéből került elő a kilencvenes évek elején. A némileg töredékes, de az elveszett részek ellenére teljesnek tekinthető 1911-es útinapló egy mediterrán művészeti tanulmányút impresszióit rögzíti, az 1918-ban született harctéri napló pedig a hadifestőként az osztrák-olasz fronton töltött napok lenyomatát őrzi. A két napló együttes kiadását elsősorban az indokolja, hogy a kettőből rajzolódik ki igazán a mester művészi hitvallása, a bizánci, görög, krétai és itáliai művészetről vallott felfogása; a két írásból tűnnek ki világszemléletének azon alapelemei, amelyek a Gödöllői művésztelep szervezésében, életének és munkájának irányításában is meghatározóak voltak; dokumentálják továbbá e naplók szerzőjük mester-habitusának széleskörű gondolkodás- és műveltségbéli megalapozottságát. A naplók nem csupán művészettörténeti szempontból érdekesek, hallatlanul erős történeti, művelődéstörténeti hozadékuk is. A naplók nem csupán művészettörténeti szempontból érdekesek, hallatlanul erős történeti, művelődéstörténeti hozadékuk is.