Az egyes nyelvek szó- és kifejezéskészletével két tudományág foglalkozik: a lexikológia (szókészlettan) és a lexikográfia (szótártan, szótártudomány). Bár két külön tudományágról van szó, hiszen a lexikológia alapvetően elméleti, a lexikográfia pedig gyakorlati (alkalmazott nyelvészeti) diszciplína, mégsem lehet egymástól függetlenül tárgyalni őket. Sok tekintetben egymásra vannak utalva: egyik a másikat kiegészíti, feltételezi. A jelen dolgozat egy szókészlettani tezauruszt tartalmaz, amely megpróbál átfogó képet adni az érintett tudományterületek legáltalánosabban használt szakkifejezéseiről, azok legfontosabb fogalmi összefüggéseiről. Feltárja a kapcsolódási pontokat a nyelvtan más ágaival, tükrözve ezzel a szókészlettan interdiszciplináris jellegét. Törekszik az újkeletű jelenségek fogalomrendszerének bemutatására, mindenekelőtt a számítógépes lexikográfiát illetően, amely a számítógépek technikai fejlődése nyomán született meg és immár önálló tudományterületté fejlődött.