Pákásztábor a Tisza-tónál

Abstract

A szakdolgozat célja egy olyan, öt napos pákásztábor kidolgozása, amely a Tisza‑tó természeti környezetét és a pákászok hagyományos tudását felhasználva segít a kiégéssel küzdő nagyvárosi felnőttek mentális regenerálódásában . A helyszín hiteles kulisszát ad a vízi és szárazföldi programokhoz, miközben szemléletesen bemutatja a hazai vizes élőhelyek ökológiai értékeit . A tábor tematikája napokra tagolva kapcsolja össze az állat- és növényvilág megfigyelését, kézműves műhelyeket és éjjeli vadonleső és csillagtúrát, így váltakozik a csendes kontempláció, a manuális alkotás és a közösségi kihívás . A módszertan élménypedagógiai és természetpedagógiai elemekre épül: lassú jelenlét, érzékszervi megfigyelés és önreflexiós körök segítik a résztvevőket a stresszoldásban és az önhatékonyság helyreállításában. A dolgozat kiemeli, hogy a program nemcsak rekreáció, hanem szemléletformáló eszköz is: tartósan erősítheti a fenntarthatósági attitűdöt, a fenntartható fogyasztás irányába mutató viselkedési szándékot, jelezve, hogy a pákászhagyomány kortárs nevelési kontextusba történő transzponálása etikai és ökológiai szemléletformáló erővel bír. A dolgozat megállapítja, hogy a modell adaptálható más hazai vizes élőhelyekre, s így releváns kiegészítő intervenció lehet a mentálhigiénés és környezeti nevelési programok portfóliójában. Konklúzióként a dolgozat megfogalmazza, hogy a természet‑ és élménypedagógia összekapcsolása a pákász‑örökséggel mintául szolgálhat más hazai vizes élőhely‑programoknak, és hosszú távon hozzájárulhat a résztvevők jóllétének valamint a Tisza‑tó természeti értékeinek megőrzéséhez.