Az ártalmas gyermekkori élmények (ACE-k) egyéni szinten történő, akár élethosszig tartó hatása a fizikai és pszichés egészségre, megkérdőjelezhetetlen. Az szakirodalom azonban azt is alátámasztja, hogy ezen korai, negatív tapasztalatok a szülő élettörténetében nem csak saját, hanem gyermeke(i) egészséges fejlődését is jelentősen befolyásolják, megnyilvánulva különböző pszichopatológiákban és kevésbé optimális szülői gyakorlatokban, veszélyeztetve ezzel a rossz bánásmód transzgenerációs életre hívását. Ennek tudatában, jelen keresztmetszeti kutatásban azt vizsgáltam, hogy a szülők által megtapasztalt ártalmas gyermekkori élmények milyen összefüggést mutatnak a szülői nevelési stílusukkal, illetve a depresszió, a szorongás és a stressz szintjükkel; és hogy a mért depresszió, szorongás és stressz szintjük miként mutat együttjárást a nevelési stílusukkal. A kapott kutatási eredmények többé-kevésbé alátámasztják a feltételezett összefüggéseket és relevánsak abból a szempontból, hogy rávilágítanak az ártalmas gyermekkori élmények elszenvedésének messzemenő, generációkra kiterjedő következményeire, ezáltal azok prevenciójának fontosságára, aminek egyik sarkalatos pontja lehet a szülői és nevelői készségek fejlesztése.