Szakdolgozatomban olyan időszerű kérdésekre kerestem a választ, hogy miként változott meg a szakmai munka a Sinka István Művelődési Központ, Népfőiskola és Városi Könyvtárban a SARS-CoV-2 vírus miatti intézkedések miatt, milyen hatást gyakorol a veszélyhelyzet a közösségszervezés mindennapjaira. Kutatásomban választ keresek arra is, hogyan képzelik el a közösségszervező szakma jövőjét a vésztői szakemberek. Felmérést végeztem a lakosság körében is, hogy ők hogyan élik meg a közösségi színtér átmeneti bezárását és a programok, rendezvények hiányát. Információt kerestem arra vonatkozóan is, hogy miként vélekedik a lakosság a vírushelyzet elmúltával tartandó összejövetelekről. A dolgozat első felében a felnőttképzés- és művelődés történetét mutatom be Juhász Erika: A felnőttek képzése és művelődése egykor és ma Magyarországon című munkásságát alapul véve. Ezután kitérek Vésztő, a vésztői művelődés hátterére is. A kutatási eredmények bemutatása előtt a Sinka István Művelődési Központ, Népfőiskola és Városi Könyvtár múltját is felvázolom. A kérdéseimre kutatásom során kvantitatív és kvalitatív eszközöket is alkalmaztam a téma minél alaposabb megértéséhez. Mennyiségi módszerek közül az önkitöltős, véletlen mintavételen alapuló kérdőíves vizsgálódást választottam. Kvalitatív módszerek közül az interjút választottam, azon belül is a félig strukturált interjú mellett döntöttem és két személlyel készítettem el. Összességében elmondható, hogy Vésztőn a különböző társadalmi-gazdasági hatások mellett folyamatos fejlődés figyelhető meg. Ezt a jelenlegi helyzet sem befolyásolja, hiszen Csősz Ferenc igazgató úr elmondása alapján jelenleg is fejlesztik a művelődési házat és a jövőre nézve is határozott elképzeléseik vannak egy helyi tudásközpont kialakításával kapcsolódóan. A lakosság is, ahogy azt mindig is tette, átvészeli a nehezebb időket és újult erővel várja a „boldog békeidőket”.