A szakdolgozat a csecsemő és kisgyermeknevelő szerepét mutatja be a sajátos nevelési igényű gyermekek befogadásában. Nagyon nehéz és felelősségteljes dolog a bölcsődék számára az ép gyermekektől eltérően, sajátosan fejlődő gyermekeknek a befogadása, annak ellenére. hogy a legtöbb bölcsőde, helyi nevelési pedagógiai programjában feladatként jelöli meg ezen gyermekek befogadását. Mégis amikor megjelenik egy- egy ilyen befogadást igénylő gyermek rengeteg kérdés, ambivalens érzés felmerülhet abban a csecsemő és kisgyermeknevelőben, akinek csoportjába, valamint gondozása alá kerül a gyermek. Honnan tudja meg mi a gyermek pontos problémája? Hogyan fog a gyermek viselkedni? Hogyan fog a kisgyermeknevelő viselkedni? Hogyan fogadja a többi gyermek majd, mi lesz velük? Hogyan fogja tanítani, gondozni, nevelni a gyermeket, lesz e ebben segítsége? Mit szól majd a többi szülő? Hogyan bánjon a szüleivel, mit mondhat nekik? Szükséges e átrendezni a csoport szobát, ha igen hogyan? Egyáltalán miért pont abba a csoportba, miért pont ahhoz a kisgyermeknevelőhöz került a gyermek? Talán ezek a leggyakoribb kérdések, melyek első sorban felmerülnek egy kisgyermeknevelőben miután tudomására jut az, hogy egy sajátos nevelési igényű gyermek kerül majd az ő csoportjába.