A dolgozatban a termékre és a fogyasztókra vonatkozó sajátosságok tárgyalás után összevetem a dohányipari cégek által használható marketingkommunikációs megoldásokat a hagyományos esetben rendelkezésre álló eszközökkel. Látható, hogy a törvényileg engedélyezett megoldások messze elmaradnak az optimális helyzetben rendelkezésre állóktól. Ezeknek a vállalatoknak is alkotmányos joguk a szabad véleménynyilvánítás, azonban az előállított termék veszélyessége miatt ennek gyakorlását jelentősen korlátozza a törvényalkotó. Megvizsgálom, hogy az államnak milyen szerep van abban, hogy így alakult a szabályozás, valamint egy törvénymódosítási lehetőségére is kitérek.