Az 1928-as Magánjogi törvényjavaslat (Mtj.) nem csak a múlt kutatói számára lehet érdekes. Mintha az Mtj. bizonyos reneszánsza lenne megfigyelhető, mintha a javaslat újból a (magánjogi) tudományos köztudatba került volna, „újra életre kelve” kilépett volna a jogtörténetből. Ugyanis az új Polgári Törvénykönyv előkészítésével kapcsolatos munkálatok során, az a körül kialakult tudományos diszkusszióban az Mtj. egyre többeknek szolgál kiinduló- és támpontul. Az új Ptk. előmunkálatai során gyakran felmerült annak igénye, hogy a hatályos Ptk.-ban megtalálható Mtj.-párhuzamokon is túllépve tovább közelítsük – bizonyos részletkérdésekben – leendő kódexünket a múlt század egyik legsikerültebb európai magánjogi kódex(tervezet)éhez. A dolgozat két fő részre tagolódik. Az első nagyobb tartalmi egységben a két kódex, az 1928-as Mtj. és az ezredforduló új Polgári Törvénykönyvének keletkezéstörténetét mutatom be, egyúttal értékelve is a létrejött szövegeket. A dolgozat második részében elsőként a két törvénykönyv tartalmi határait ismertetem, majd a kódexek szerkezetét veszem górcső alá, ezt követően pedig az általam legjelentősebbnek vélt egybecsengésekre hívom fel a figyelmet exemplifikatív módon. A tanulmány célja, hogy a magyar magánjog eme két kiemelkedő alkotása fejlődéstörténetének vázlatos bemutatása után kimutassa a korábbi Tervezet hatását a születendő, 21. századi magánjogi kódexre. A teljesség igénye nélkül felvillantott szerkezeti és tartalmi párhuzamok a készülő Polgári Törvénykönyv és a Magánjogi törvényjavaslat között bizonyítják, hogy a múlt század elejének magánjogászai kiváló munkát végeztek, modern törvénykönyvet kezdeményeztek, melynek alapgondolatai és részletszabályai a piacgazdaságra való visszatérés után újjáéledhettek és meghatározó impulzusokat adhattak egy 21. századi kódex tudós előkészítőinek is. Épp ezért az 1928-as Mtj.-t a magyar jogtörténet egyik „csúcsteljesítményének”, a magánjogi megoldások ma is megkerülhetetlen tárházának, valamint kiindulópontjának tekinthetjük.