Mese a félelemről és a bátorságról, amelyben a kis holló saját kelepcéjébe esik. Előbb pimaszul kijelenti, hogy szerinte a félelem ostoba dolog, ám nem sokkal később, mikor beesteledik, ő az, aki egyedül maradva retteg a fészkében, mert fura zajokat hall. Hiába a rengeteg fény, és hiába a tökéletes riasztóberendezés, félelmét ezek sem űzik el. Ezért aztán Zokni megpróbálja valamelyik barátjánál meghízni magát éjszakára - persze anélkül, hogy elárulná miért is szeretne ott aludni. Azt ugyanis senki sem tudhatja meg, hogy néha ő is fél. De vajon sikerül-e a terve?