Integrált óvodai nevelés Hajdúhadház városában

Abstract

Dolgozatom témája a hajdúhadházi cigányság helyzete és ezen belül is a cigány gyermekek óvodai nevelése, amely előkészíti és segíti a gyermekek beilleszkedését a társadalomba. A cigányság helyzete a társadalmi diskurzus középpontjában helyezkedik el. Integrációjuk elősegítése, esélyeik növelése egész társadalmunk érdeke. Számos színtere van annak, hogy elősegítsük a sikeres beilleszkedést, s együttműködő, egymásra tekintettel levő légkört teremtsünk cigányok és nem cigányok életében egyaránt. Ennek egyik fő állomása az óvoda. A megfelelő, s időben elkezdett óvodai nevelés rendkívül fontos, hiszen kora gyermekkorban alakul ki személyiségünk, s kulcskompetenciáink. Hajdúhadházon különösen nagy jelentősége van az adott témának a roma lakosok számát és a városban zajló eseményeket tekintve. A város neve a napi sajtóban általában cigányellenesség, szegregált oktatás kapcsán merül fel. Dolgozatom első fejezeteiben a romák integrációjával kapcsolatos főbb fogalmakat, nézeteket tekintem át, feltárva népességük sajátos demográfiai- és kulturális vonásait. Kutatásom a hajdúhadházi óvodák integratív nevelési módszereire, programjaira, mint a későbbi sikeres élet, s az integráció megkönnyítésének „alappillérére” irányul. 16 félig strukturált interjút készítettem (szülőkkel, óvodavezetőkkel, óvodapedagógusokkal, s a város vezetőjével vegyesen), mellyel szeretnék mélyebb betekintést nyerni az intézmények mindennapos munkájába, valamint az óvoda és a szülők közötti kapcsolatba. Hipotézisem szerint az óvodák megfelelő közeget biztosítanak a gyermekek fejlődéséhez. Tapasztalatok alapján jó kapcsolatot ápolnak a szülőkkel, s ezzel elősegítik a családok beilleszkedését a város, társadalom életébe. Az óvodai intézményekben szinte teljesen megvalósult az integrált nevelés. A pedagógusok hozzáállásával és megfelelő programmal a hozott hátrányok leküzdhetőek, a gyerekek későbbi iskolai előmenetele, mindennapi élete sikeresebb, boldogabb lehet, mely a közösség javát is szolgálja.