Bevezetés: A folyamatos technológiai fejlődés lehetővé tette, hogy a mikrosebészeti technikák egyre elterjedtebbé váljanak számos szakterületen, mint például szemészet, fül-orr-gége, plasztikai sebészet, kézsebészet, ezáltal napról napra egyre nagyobb szerepet nyerve magának. A beavatkozások során a szövetek megfelelő kezelése, nedvesen tartása túlnyomó részt tapasztalati megfigyeléseken alapul. Kísérletünk során célunkul tűztük ki a műtéti beavatkozások során elhanyagolt nedvesítés következtében kialakult szöveti száradás objektív vizsgálatát az anasztomózis gyógyulásának tekintetében. Anyagok és módszerek: Tizennégy hím Wistar patkányon (307,54±27,69 g; eng.: 19/2022/DEMÁB) altatásban kipreparáltuk a jobb oldali arteria femoralist az átmetszést követően end-to-end módon egyesítettük őket folyamatos nedvesítés mellett (8 egyszerű csomós öltés, 10/0 poliamide-6 varróanyag). A kontroll csoportban egyéb beavatkozás nem történt (n=7). A szárított csoportban (n=7) a beavatkozás során, nem alkalmaztunk nedvesítést. Az erek áramlását a műtét után és a 21. postoperatív (p.o.) napon ellenőriztük (Transonic T206). A műtét előtt, 1., 2., és 3. postoperatív héten vért vettünk hematológiai és haemorheológiai vizsgálatok céljából. A 21. napon az állatokat túlaltatással termináltuk, kipreparáltuk az anasztomizált és az ép ellenoldali artériát és megvizsgáltuk a szakítószilárdságukat, valamint formalinba helyeztük szövettani feldolgozás céljából. Eredmények: Az anasztomózisok elkészítése standard volt, az erek áramlása hasonló volt a csoportokban. A szárított csoport esetén a 21. napon fokozottabb mennyiségű, tömöttebb kötőszövet volt jellemző a műtéti területre, valamint egy artéria bealvadt, egy másikon pedig aneurisma képződött. Az anasztomizált erek szakítószilárdsága az ellenoldali ép érhez képest az alábbiak szerint alakult: kontroll: 37,14 ± 11, 4%; szárított: 52±17,2%. Az ellenoldali ér szakítási görbéihez viszonyított, anasztomózisokhoz tartozó meredekségek a szárított csoport esetén (58,4±30,5%) csökkentek a kontroll anasztomózisokhoz képest (94,43±45,8). A laboratoriumi mérésekben minimális eltéréseket regisztráltunk. Összefoglalás: A szöveti kiszáradás befolyásolta az elkészített mikrovaszkuláris anasztomózisok regenerálódását, a fokozott granulációs szövet képződés és a csökkent meredekség a nem megfelelő maturációra utalhat. OTKA K-139184