"Hát ez most egy könyv az egyedül létrehozott teremtményeimről, akárhogy is nézzük. És remélem nézik. Megnézik. Ezeket a figurákat, akik valahogy mindig egyedül vannak, akár nézik őket, akár nem. Én amikor a "rendes", tanult szakmámat űzöm, akkor mindig néznek. Sokan. Mindig minimum egy ember van körülöttem, amikor dolgozom. Színházat lehetetlen egyedül létrehozni. Társas műfaj, de azt hiszem nagyon kevés hely van a világon, ahol mégis olyan magányosan vagyunk társas lények, mint a színházban. Talán még az élet ilyen. Ezért vannak ezek a képek, ezek a lények. Nekik is mindig hiányzik valaki. Én azért festem őket, mert akkor már ketten vagyunk egyedül..."