Lehet, hogy a Miami helyszínelők a hasukat fognák nevettükben, elolvasván L. J. Rowland krimijét, de azt el kellene ismerniük, hogy a történet sok tekintetben izgalmasabb, mint korunk detektívregényei. A pengeéles logika, amely Szano detektívet, a sógun legmegbízhatóbb nyomozóját jellemzi, mindenképpen tekintélyt parancsoló. 1694, a császárság központjának számító Edó vára körül tombol az erőszak. Két klán vetélkedik a hatalomért, ahol a feltételezett politikai gyilkosságok hátterében a legegyszerűbb emberi ösztönök, vágyak és akarások állnak. Főhősünk a két erő nyomása alatt, lényegében magára hagyatva boncolgatja a szálakat, amelyek nemegyszer nemi perverziókig, titkos légyottokig, törékeny szövetségekig vezetik el. A mindenható érdekszövetségek - melyek a japán társadalomban ma is jelen vannak - számunkra is nagyon ismerősek, amire persze könnyűszerrel mondhatnánk, nincs új a nap alatt. Hogy ez Az illatos kimonó esetében mégsem teljesen igaz, az a szerző tökéletes kor- és helyismeretének, valamint a nagyon mély, emberi motívumok felvonultatásának köszönhető. Mire végigolvassuk a regényt, lényegében az összes szereplő érdekeit, cselekedeteik mozgatórugóit megértjük - mint ahogy azt is, hogy lehet krimit írni vérben tocsogás nélkül is. Az illatos kimonó nem csupán egy egzotikus ruhadarab, hanem kulcs egy olyan világhoz, amelyről a nyugati társadalmaknak lassan már csak emlékeik lesznek. Az illatos kimonó nem csupán egy egzotikus ruhadarab, hanem kulcs egy olyan világhoz, amelyről a nyugati társadalmaknak lassan már csak emlékeik lesznek.