A szerző e kötetben a magyar népi kultúra egyik alig ismert területét, a modernizált paraszti konyhát mutatja be, gazdag képanyaggal kísérve. A 19. század második felében és a 20. század elején elterjedt füstmentes konyha új sütő- és fözőberendezései a polgári életforma addig nem tapasztalt kényelmét kínálták a tehetősebb parasztcsaládoknak. Az új konyha új életminőséget eredményezett, a változás kihatott a parasztház használati rendjére is. A konyha a ház egyik reprezentációs helyisége lett, amit a városi lakatosok művészi szintre emelt munkája is hangsúlyozott. A könyv tehát a zárt kéménnyel, vagy népies nevén a mászókéménnyel füsttelenített paraszti konyha monográfiája, amely nemcsak a történeti és néprajzi oldaláról járja körül a témát, hanem műszaki szempontból is beavat a konyhai tüzelőberendezések nehezen felderíthető titkaiba.