Jelenleg háromféle uniós társasági forma közül válaszhatnak a gazdasági szereplők, melyeknek szabályai a tagállamok saját joga felett áll, azokat csak szubszidiárius jelleggel alkalmazva. Mindegyik társasági formáról elmondható, hogy célja az egységes piac által biztosított lehetőségek kiaknázása. Könnyebbé és olcsóbbá teszik a nemzetközi terjeszkedést és üzleti tevékenység folytatását. Ezen társasági formák az Európai Gazdasági Egyesülés, az Európai Részvénytársaság és az Európai Szövetkezet. Az európai szupernacionális társaságok létrehozásának és működésének szabályait rendszerezem, különös tekintettel azoknak a gyakorlatban történő megvalósulására, előnyeikre és hátrányaikra. Példaként ismertetem az Allianz és az Elconteq gyakorlatát és átalakulásuk okait. Kitérek a közösségi társasági jogalkotás nehézségeire, a jogharmonizáció folyamatát pedig uniós jogesetetek útján kívánom szemléltetni. Mindemellett az Európai Unió jogalkotásának kihívásira és megoldandó feladataira hívom fel a figyelmet, hiszen a társasági jog céljából kifolyólag a legdinamikusabban változó jogágak közé tartozik.