A mágneses magrezonancia spektroszkópia (NMR) rendkívül hasznos információtartalommal bír molekulák összetételére és térszerkezetére vonatkozóan. Szakdolgozatom során a 2D-NOESY spektrumok segítségével megállapítottam a teikoplanin-aglikon-metilészter, a dideklór-teikoplanin-aglikon-metilészter és a risztocetin-aglikon hidrogénatomjainak relatív távolságát, és ezeket összehasonlítottam egy másik módszerrel; elméleti számítások útján nyert 3D-s szerkezetekben lévő távolságértékekkel, hogy vizsgáljam a NOESY-kísérletből nyert adatok pontosságát. A dolgozat felvázolja az NMR spektroszkópia elméleti hátterét, a munka elvégzésének menetét és a kapott eredményeket, valamint kiértékelésüket és összegzést.