Másodízben jelentkezik naplójegyzeteivel -napjaink kedvelt, töredékes epikai műfajával- a szerző. A kötet legvarázslatosabb részlete az 1842 novemberétől 1843 februárjáig Fehérváron Borostyán néven fellépő Petőfinek, a vándorszínésznek állít halhatatlan emléket.