A gyomorrák napjainkban a 4. vezető daganatos halálozási ok világszerte. A nyugati populációban a legtöbb beteget már csak előrehaladott stádiumban diagnosztizálják, a rendszeres és effektív szűrővizsgálatok hiányában. Ekkor már az 5 éves túlélési arány rendkívül szegényes, többnyire 30% alatti. Kezelése máig nagy kihívást jelent a betegség heterogén volta miatt. A műtét és sugárterápia, mint kuratív kezelési lehetőség már nem jöhet szóba, ezért szisztémás, gyógyszeres terápiát is kell alkalmazni. A kezelések részét, és egyben alapját képezik továbbra is a kemoterápiás szerek, viszont az utóbbi évek kutatásai alapján leginkább a különféle célzott- és immunterápiás szerek terápiás algoritmusba való beiktatása kínált új perspektívát. A megfelelő kezelés kiválasztását megkönnyíti a molekuláris biomarkerek (PD-L1, MSI, HER2) alapján történő osztályozás. Diplomamunkámban többek között kitérek ezen biomarkerek terápiás- és prognosztikai jelentőségére is, valamint igyekszem összefoglalni a szisztémás kezelésében elért főbb kutatási eredményeket, bemutatni a jelenlegi stratégiákat és a jövőbeli kilátásokat.