Az esélyegyenlőség biztosítása az Európai Uniós és hazai fejlesztési stratégiákban – a támogatott lakhatás, mint szolgáltatás elérhetőségének a kiépítése

Abstract

A szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény 2013. évben nevesítette a támogatott lakhatási formát, amely a fogyatékos személyek, a pszichiátriai, illetve szenvedélybetegek, valamint a hajléktalan személyek részére biztosít új szolgáltatási formát a jogszabályi feltételeknek megfelelően. A szakdolgozat első része bemutatja, hogy az Európai Unióban miért fontos kérdés az esélyegyenlőség biztosítása, és az hogyan helyezkedik el a fejlesztéspolitikai stratégiák között, valamint az uniós források felhasználásának azon célkitűzéseit, amelyek a hazai fejlesztési tervekben, programokban az esélyegyenlőséget, a szociális szolgáltatások fejlesztését, azok elérhetőségét kívánják elősegíteni. A dolgozat második részében a támogatott lakhatás kerül bemutatásra, melynek kiépítését a jövőben megvalósuló, nagy létszámú szociális intézményi férőhelyek kiváltását szolgáló fejlesztési programok is támogatnak. Elérhetővé téve így az ott élők számára a kisebb létszámú, a jelenlegi lakóotthoni ellátásnál is nagyobb önálló életvitel megteremtését szolgáló, a helyi társadalom közösségébe integrált lakhatási formákat. Végül a saját kutatásban kerül kifejtésre, hogy a támogatott lakhatás kiépítésekor, illetve a nagy intézmények kiváltásakor, kitagolásakor az ez irányú szolgáltatások biztosítása céljából, az intézmények, szolgáltatók milyen SWOT tényezőkkel (erősségek, gyengeségek, lehetőségek, veszélyek) rendelkeznek, melyeket ajánlatos figyelembe venni a hatékony, minőségi szolgáltatások megvalósításához, a fejlesztési tervek célkitűzéseinek megfelelően.